“Egy csepp föld vár mindig rám…”

77 éves lenne. Még csak. Egészen hihetetlen, hogy majdnem negyven éve elment. Bírt volna negyven évig azon a lángon égni, amin égett? Talán nem. Talán nem is kellett volna. De ha „lenyugszik” milyen dalok születtek volna? A „Mi lett volna, ha” – kérdések persze igencsak haszontalanok. Így inkább „csak” a hála marad azért, amit kaptunk tőle. Nekem unokahúgként is vannak emlékeim, némelyikről tudom, hogy én éltem át, de kicsit összemosódnak a családi történetek, anekdoták és a saját élményeim. A humorát egészen biztosan imádta az egész család. Én arra emlékszem leginkább, milyen megkérdőjelezhetetlenül ő maga volt a zene és nem is értette, hogy valaki más miért nem érti, amit ő ért és hall. A zenét ő, a szövegeit S. Nagy István írta, aki szintén zseniális volt, ma azt mondanánk, együtt rezegtek. Számomra az egyik leggyönyörűbb dala (persze nagyon sok van!) mégis az, amelyiknek a szövegét és a zenéjét is ő írta: a „Hazám”.

„A kenyér hangját hallom én, az apám szavát vallom én. Bárki vessen követ rám, ez itt az én hazám! (…) Széles a föld, magas az ég, mérföldes csizma sem elég, de egy csepp föld vár mindig rám. Ez itt az én hazám.” És igen, én Radnóti „Nem tudhatom” sorainak mormolásán kívül mindig erre jöttem haza, ha sokáig távol voltam. Köszönöm, Péter!

Études Newsletter

• A world of thought-provoking articles.
• Case studies that celebrate architecture.
• Exclusive access to design insights.