Ez az oldal mesél: a világról, a lélekről, ahogy én látom. De nem rólam szól. Remélem. Megosztok ugyan benne egy életutat, már ami megosztható belőle, a maga eklektikus, kacifántos formájában, magaslataival és mélységeivel, remélve, hogy ezzel adhatok: reményvesztetteknek reményt, küzdőknek kitartást, céltalanoknak célt, boldogoknak még több boldog pillanatot, nyugodtaknak izgalmat, izgulóknak nyugalmat. Az igazán csodás pedig az lenne, ha elindulnának innen a sorok és járnának-kelnének a világban. Ezer apró pici mozaik, amiből összeáll a belső és külső világ, ami – lássuk be – állandóan változik.

Ha pedig van történeted, elmesélnéd, de nem szeretnéd megírni. Ha megírnád, de nem tudod hova, ha ajándékoznád, de az írás nem az erősséged, ha szövegírót keresel, akkor itt egy hely, ahol ezt megteheted. Hiszen kereken szép a világ! Vedd fel velem a kapcsolatot (LINK) vagy iratkozz be a kerekenavilag közösségbe!

… mert távol a barátoktól, nyelvtudás nélkül, egy teljesen idegen környezetben, a vasfüggöny mögül kilépve, annak minden bájával és árnyával érdekes kihívások elé állított.
Mit tanultam?

Hivatalosan német bölcsész, nyelvtanár, kulturális menedzser és magazin újságíró vagyok, nem hivatalosan fekete öves újrakezdő

Mit és hol dolgoztam?

Tapasztalatszerzés terén a fontosabbak a repülőtér Münchenben, a Pester Lloyd német nyelvű hetilap és melléklete, a Budapest City Magazin, a Berlitz nyelviskola, a Mediterránpiac és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi kapcsolatok szak, német szaknyelv oktatása.

Tevékenységeim egy része: tanítás, fordítás német-magyar nyelven oda-vissza, szövegírás nagyon sok területen, többek között fogorvosi szakcikkek német nyelven, dalszövegek, reklámszövegek, weboldal szövegek. De a legfontosabbak és szívemhez legközelebb állóak az interjúim, amit a Budapest City Magazinnak, a Hangoló magazinnak és a Zsákfalvi Riporternek készítettem zenészekkel, színészekkel, művészekkel és más érdekes emberekkel.

Mit szeretek?

Biciklizni, hegyre menni, jógázni, enni, aludni, a humoros, derűs embereket, a tavaszt, a tengert, a jó társaságot és a csendes, meghitt egyedüllétet vagy éppen “kettenlétet” (erre a német tud egy olyan szép szót: Zweisamkeit az Einsamkeit analógiájára).